Kelemen László atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelőségének vezetője és Poósné Czinege Julianna gyakorló hitoktató javaslataiból, ajánlásaiból készítettek összefoglalót.

A gyermekek Egyház, vallás és egyáltalán Isten felé terelgetésének megkezdését nem lehet életkorhoz kötni és elég korán elkezdeni. Amikor a szülő felismeri a szívében a kapcsolódási vágyat Isten iránt, és rájön, hogy a gyermekét ebben a szeretetben szeretné nevelni, elindítani, akkor kezdje el, ne várjon.

Már a várandósság ideje is alkalmas arra, hogy a gyermek is ebbe a szeretetkapcsolatba nőjön bele. S aztán egészen korán, a gyermek pár hónapos korában már érdemes megkeresni a plébánián a baba-mama klubot, ahol hasonló élethelyzetben élőkkel találkozhat az édesanya, beszélgethet, és bekapcsolódhat a plébániai közösségbe.

Később a különböző oktatási helyszíneken már hitoktatóval találkozhatnak a gyerekek és a szülők, elsőként az óvodai hittanokon. Az óvodai és az iskolai hitoktatás mellett ott van a plébániai hitoktatás is, melynek révén számos kapcsolódási pont kínálkozik a gyermek és az Egyház között. Napközis táborok, hittantáborok, cserkészet, vagy – például – a felkészülés az elsőáldozásra, a bérmálásra, esetleg a ministrálás is ezekből az alkalmakból sarjadhat ki.

Hogyan beszéljen a szülő otthon a gyermekkel a hitről, vallásról?

A vallásos nevelés előszobája lehet például az ünnepekre – a húsvétra, adventre, karácsonyra – való családi készülődés, melynek során előkerülhetnek a bibliai történetek, az ünnepi énekek, imádságok, de ilyenkor a szülő elkezdhet beszélni a gyermeknek az ünnep földi eredetéről is. Halottak napján és mindenszentek ünnepén az elhunyt szeretteinkért meggyújtjuk a mécsest, és mesélünk a gyermekeknek arról, mit jelent a szeretet, a családhoz való tartozás, és ekkor áttérhetünk arra is, mit jelent az örök életbe vetett hitünk. Szent Márton, Szent Erzsébet ünnepén is nagyon jókat lehet a kicsikkel beszélgetni a szentekről, azok életéről.

Az ünnepekre való készület is sok lehetőséget ad akár adventben, akár nagyböjtben is. Nagyon meghitt, amikor a család otthon közösen készíti el az adventi koszorút, és minden este együtt gyújtják meg a gyertyákat. Imával, énekkel, kis történetekkel keretet lehet adni a készületnek. Advent folyamán elkészíthető a család saját kis betleheme, az ünnep közeledtével készülhetnek a gyerekek pásztorjátékkal, mellyel megörvendeztethetik a nagyszülőket, a barátokat. Karácsonykor pedig a templomi pásztorjátékot okvetlenül mutassuk meg a gyermekeknek, felemelő a ragyogó gyermekszemeket látni, amikor együtt örülünk a Kisjézusnak.

Nagyböjtben gyűjtögessék a családok a jócselekedeteket. Minden jócselekedet egy kanál liszt; ezt összegyűjtve süthetik meg együtt a kicsik és a felnőttek a húsvéti kalácsot. Nagyböjti időszakban a keresztút imádsága végezhető a gyerekekkel családosan is, akár szentmisék után a templomi keresztút stációit mutatva, akár a környék kálváriáit felkeresve. Szeretik a gyerekek, amikor otthon elkészítjük a szentsírt, fűmaggal beszórva, és épp húsvétra borul zöldbe a cserépedény. Elgördítjük a követ: és üres a sír.

A szent három nap liturgiájához kapcsolódva – mely csúcspontja az egyházi évünknek – a kisebbeknek az utolsó vacsora emlékére odahaza pászkát süthetünk, a családfő megmoshatja a családtagok lábát, legóból megépíthetjük a nagyheti eseményeket, együtt meglátogathatjuk a szentsírt, és húsvét örömét énekeljük a templomban és otthon.

A jócselekedetek gyűjtése, az apró kedvességek egymás iránt vagy az áldozatvállalás, a lemondások kis lépései nemcsak Istenhez visznek közelebb, hanem a családi egységet is erősítik.

Az egyik legjobb otthoni „módszer” a vallásos nevelés megkezdésére az, ami már a nagyszüleink idején is működött: a reggeli és/vagy az esti közös, családi imádkozás. Ezek alkalmával mindenki megáll a napi teendőkben, elcsöndesedik egy rövid időre, és elmond egy rövid imádságot, esetleg egy gondolatot, de sor kerülhet közös éneklésre is.

Így a hitünk megélése átszövi a mindennapjainkat, életformánkká lesz, melybe belenőnek a gyerekek, ha eléjük éljük azt.

Ehhez néhány további ötlet:

Amikor reggel ébresztjük a gyerekeket, már kezdhetjük közös imádsággal a napot: énekkel, saját szavainkkal, kötött imával. Istennek ajánlva magunkat és az Ő áldását kérve a napunkra, döntéseinkre.

Az étkezések előtt és után imádkozunk, énekelünk.

Este lefekvés előtt imádkozzon együtt a család! Szent II. János Pál pápa és Teréz anya mondta sokszor: „az együtt imádkozó család együtt is marad”. Megtaníthatunk kötött imádságokat a gyerekeknek, melyek később segítenek a személyes istenkapcsolat felé.

Segít, ha saját szavainkkal is hálát tudunk adni.

Az esti ima után a családtagok kis keresztet rajzolhatnak egymás homlokára, áldást kérve egymásra.

Amikor megszólal a harangszó, vagy amikor mentőt hallunk, mondjunk el egy fohászt.

Ha a gyerekek látják a mi őszinte keresésünket és istenkapcsolatunkat, az előttük élő példa lesz.

Bátran válaszoljunk a gyerekek kérdéseire, nézegessük együtt a Gyermekbibliát, vigyük magunkkal templomba a gyerekeket, imádkozzunk velük. És nem baj, ha nem tudjuk minden kérdésükre a választ.

Ha lehet, keressünk a környezetünkben olyan lelki programokat, melyek bennünket, szülőket is megerősítenek, és amelyeken akár családosan is részt vehetünk. Ilyenek a plébániai napok, a templombúcsúk, a közösségi alkalmak. Ezek a közösségi imaélmények mélyen gyökeret eresztenek a gyerekekben. Ilyen volt nemrégiben az eucharisztikus kongresszus és a pápalátogatás is, melyek nagyon meg tudták erősíteni őket a hitükben, az Egyházhoz tartozásukban.

Hogyan tudnak a családok kapcsolódni egy közösséghez, milyen közösséget keressenek?

A közösség nagyon fontos: van, aki a helyi közösségi, plébániai életbe kapcsolódik be, mások ezen túlmenően valamilyen lelkiségi mozgalomhoz kötőnek szorosabban. Változó, hogy a plébániákon milyen közösségek működnek, ezért javasoljuk, hogy a szülők merjenek bátran találkozási pontokat keresni, beszélgetni. Jó lehetőséget ad erre, ha – például – a vasárnapi szentmisék után a család ott marad a templomnál egy ideig ismerkedni, beszélgetni.

Ha a helyi plébániának van honlapja, ott megtalálhatjuk, milyen csoportok működnek, kit kell keresni, ha csatlakozni szeretnénk. A gyerek- és ifjúsági közösségek ugyanilyen sokrétűek. Nagyon sokat jelent, ha jó közösségbe járnak, hiszen a barátságokon túl fontos megtartó és támogató szerepük van, ami a kamasz korosztály számára elengedhetetlen.

Arról, hogy érdemes-e a gyermeket egyházi óvodába-iskolába járatni, mit várhat a szülő és a gyermek az iskolai hitoktatástól, vagy hol és hogyan lehet felkészülni az elsőáldozásra, éppúgy olvashatnak az összeállításban, mint arról, hogy mit tehetünk, hogy a gyermek az elsőáldozás után is részt vegyen a hitéletben. A cikk ahhoz is segítséget nyújt, hová forduljon a kamasz, ha közeledni szeretne az egyházhoz, Istenhez; de arra is van tippjük, mivel bátoríthatók a gyerekek a hitéletben, a szentmiséken való kitartásban.

Találunk az összeállításban szülőknek és gyerekeknek jó szívvel ajánlott segédanyagokat, könyveket és meséket is.

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: depositphotos.com